Intrauterin inszemináció

Mikor indokolt?

Azokban az esetekben, ahol enyhe fokú andrológiai eltérés,  méhszájat érintő eltérés vagy I/II. stádiumú endometriózis áll fenn a választandó kezelés az ondófelhelyezés.

Hogyan zajlik a kezelés?

A kezelés első felében az EL ciklusban leírt metodikának megfelelően a petefészkek gyógyszeres stimulációja történik. A petefészkek válaszreakciójától,  az ösztradiolszint megfelelő emelkedésétől és a domináns tüsző növekedési ütemétől függően meghatározható az ondófelhelyezés legoptimálisabb ideje. Az ovuláció (tüszőrepedés) elősegítése céljából injekció adása történik a beavatkozást megelőző 36 órában.

Az inszemináció napján a pár férfi tagja ondómintát ad, amely a felhelyezés előtt az embriológiai laborban kerül feldolgozásra. A feldolgozott ondómintát a méhszájon keresztül bevezetett lágy katéter segítségével közvetlenül a méh üregébe juttatjuk. A beavatkozás ambulanter történik, fájdalommentes, mindössze néhány percet vesz igénybe.

IUI kezelés során hány alkalommal szükséges vizsgálatot végezni?

A kezelés során – a legtöbb esetben – átlagosan 2-3 orvosi kontroll vizsgálat szükséges, melyek a menstruációs ciklus 3-14.napja között történnek. Ezt követően elvégezhető az ondófelhelyezés.

Természetesen minden kezelés egyénre szabottan történik, így a szükséges kontroll vizsgálatok száma – a petefészkek válaszreakciójától függően – eltérő lehet.

Milyen mellékhatások fordulhatnak elő?

A petefészekstimuláció céljából alkalmazott gyógyszerek és injekciók – betegtájékoztatójukban feltüntetett lehetséges mellékhatásai közül – viszonylag gyakran tapasztalhatnak érzelmi instabilitást, hangulatingadozást, az emlők érzékenységét, a hüvelyváladék kissé bővebbé, hígabbá válását.

Ritkán, petefészekciszta is kialakulhat – ezek a ciszták az általunk stimulált tüszők nem megfelelő felszívódásának, esetleges bevérzésnek eredményeként jönnek létre. Az esetek döntő többségében gyógyszeres kezelés segítségével 1-2 hónap alatt fel tudnak szívódni a petefészek teljes gyógyulását eredményezve.

Nagyon ritkán, az ondófelhelyezés során alkalmazott katéter felvezetésével kórokozók juthatnak a méhűrbe (a genitális tájék bőrén, illetve a hüvelyben előforduló baktériumok és gombák). Az ebből adódó, kismedencét érintő gyulladásos megbetegedések kialakulási kockázata minimális.