A menstruációs ciklus

A női szervezet minden hónapban felkészül a várandósságra. Ezt a folyamatot nevezzük menstruációs ciklusnak, amely jellemzően 28 napig tart, de egészséges nőknél 21–35 napos is lehet. 

A ciklus négy szakaszra osztható:

1. Menstruáció (1–5. nap)
A „havi vérzés” akkor következik be, ha az előző ciklusban nem történt meg a megtermékenyítés, a sárgatest elsorvad és a méhnyálkahártya (endometrium) leválik, majd vérzés formájában távozik a szervezetből. Ezt a szakaszt sokan fájdalmas alhasi görcsként, derékfájásként, fáradtságként vagy hangulatingadozásként élik meg.
Fontos: „ciklus első napjá”-nak mindig azt a napot nevezzük, amikor a friss, piros vérzés jelentkezik. Az esetleges előzetes barnás pecsételést nem számoljuk. Abban az esetben, ha esetleg nincsenek ilyen vérzések, akkor azt kell számolni, ahogyan egyébként is meg szokott jönni. Amennyiben bizonytalan vagy, kérünk konzultálj nőgyógyászoddal. A ciklus első napjától számoljuk a menstruációs ciklus mellett a várandósság korát is.

2. Tüszőérés szakasza (follikuláris fázis, kb. 1–14. napig)
A petefészkekben több apró tüsző kezd érni, de ezek többsége elpusztul és általában csak egy domináns tüsző növekszik tovább. Ebben fejlődik a petesejt, ami később megtermékenyülhet. A tüszők érését a tüszőérlelő hormon (FSH – follikulus stimuláló hormon) szabályozza, amely az agyalapi mirigyből szabadul fel. Ahogy a tüsző nő, ösztrogént termel. Ez a hormon:

• segít a méhnyálkahártya újjáépítésében,
• előkészíti a szervezetet a lehetséges várandósságra és
• serkenti a nyakcsatornában a „termékeny” nyák képződését ( ez segíti a spermiumok mozgását).

Testi tünetek: Az ösztrogénszint emelkedése javítja a hangulatot, koncentrációt és energiaszintet. A menstruáció utáni napokban sok nő életerősebbnek, motiváltabbnak érzi magát. A ciklus előrehaladtával a hüvelyváladék nyúlósabbá, áttetszőbbé, tojásfehérje-szerűvé válik. Ahogy közeledik az ovuláció, sok nő fokozott libidót tapasztal.

3. Peteérés (ovuláció, kb. a 14. napon)
Az ösztrogénszint hirtelen emelkedése kiváltja a luteinizáló hormon (LH) hirtelen megugrását, ami peteérést idéz elő: az érett petesejt kiszabadul a tüszőből és a petevezetékbe kerül. Ez az ovuláció. A petesejt kb. 12–24 órán keresztül képes megtermékenyülni. Ez a legtermékenyebb időszak, különösen az ovuláció előtti 1–2 nap.

Testi tünetek: A tüszőérést sokan érzik testi tünetekből, de nem mindenki. A legjellemzőbb, hogy a méhnyaknyák állaga nyúlóssá, átlátszóvá, tojásfehérje-szerűvé válik. Lehet érezni enyhe szúró vagy húzó fájdalmat az alhas egyik oldalán. A méhszáj magasabban helyezkedik el, puhább, nyitottabb az átlagosnál.
Objektívebb tesztek: A peteérés kimutatható ovulációs teszt (LH-teszt) segítségével vizeletből. A teszt 24–36 órával az ovuláció előtt válik pozitívvá. Érdemes délután végezni a tesztet a hormonszint emelkedése miatt. A nőgyógyász ultrahangos vizsgálattal  is megfigyelheti a tüszőrepedést.

4. Sárgatest fázis (luteális fázis, kb. 15–28. nap)

A megrepedt tüsző helyén sárgatest (corpus luteum) képződik, ami progeszteront termel. Ez a hormon:

• tovább vastagítja a méhnyálkahártyát,
• előkészíti a méhet a megtermékenyített petesejt befogadására.

Testi tünetek: Az ébredési testhőmérséklet az ovuláció után megemelkedik és magasabb marad a luteális fázisban. Sokan éreznek mellfeszülést, puffadást, vízvisszatartást. Előfordulhat fáradékonyság illetve édességek fokozott kívánása is.

A várandósság létrejötte

Megtermékenyítés akkor történik, ha a peteérés idején a petesejt találkozik egy spermiummal a petevezetékben.

A megtermékenyített petesejt (zigóta) osztódni kezd és kb. 5–6 nap alatt eljut a méhbe. Ott beágyazódik a méhnyálkahártyába – ez a várandósság kezdete.